Szeleta barlang

A magyarországi ősemberkutatás egyik legfontosabb lelőhelye, melyet Kadic Ottokár tárt fel 1907-13 között Herman Ottó kezdeményezésére. A Szeleta-barlang 1951 óta régészeti védelem alatt áll,1892-től pedig fokozottan védett természeti érték a Bükkben, Lillafüredtől északkeleti irányban. A Szinva völgye fölött 96 m, a tengerszint fölött 349 m magasságban, triász időszakban kialakult meredek sziklafalban nyílik. A bejáraton át előcsarnok vezet a 40 m hosszú szélesebb folyosóba és az innen kiágazó 30 m keskeny mellékágba. A mellékágakból kisebb-nagyobb fülkék nyílnak. Járatainak teljes hossza 115 méter. A barlang számos veszélyeztetett állatfajnak nyújt állandó és időszakos lakhelyet. A nagy szádájú forrásbarlangot egy mára már inaktivizálódott, de hajdan bőséges karsztforrás oldó hatása hozta létre. 1906-ban itt végezték az első eredményes, őskori eszközt feltáró barlangi ásatást. A barlang előcsarnokában állatok csontjaira, és egy tűzhely nyomára is rábukkantak. Az ásatás folytatásakor a későbbi rétegekből cserépedény töredékek, csiszolt paleolit kőeszközök kerültek elő. A jégkor végén több tízezer éven át itt élők babérlevél alakú lándzsahegyei és más eszközei Szeleta kultúra néven ismertek.