Diósgyőri ipari hagyományok és a Kohászati Múzeum

Kategória: TURIZMUS ÉS VENDÉGLÁTÁS
Cím/hely: Miskolc
Weboldal: www.kohmuz.hu

Diósgyőr és térségének ipari múltja a XVIII. század második feléig nyúlik vissza. Ekkor indította el Fazola Henrik a kohászat alapjait, megépítve a kohászathoz szükséges nagyolvasztót és a feldolgozóegységeket. 1813-ben elkészült Újmassán a máig álló őskohó. A későbbi vasgyártás fellendülése az 1870-es évek utánra tehető, amikor is Diósgyőr és Miskolc között létesült a Magyar Királyi Vasműhivatal. A két világháború megrendeléseket és pusztulást is hozott magával, majd a II. világháború után a vasgyár államosításra került, Lenin Kohászati Művek néven működött tovább. A gyár felfelé ívelő időszaka az 1980-as évekig történt, majd az elavuló technológia a rendszerváltás nehéz időszakával párosulva először a kisebb egységek szétesését eredményezte, majd a teljes megszűnést.

A Diósgyőri Gépgyár a magyar gépgyártás egyik vezető üzeme volt. Alapítása 1915-re tehető, amikor kivált a korábbi kohászatból. Fő profilja az alábbiak voltak: hadiipari termékek, szerszámgépek. Kovácsoló gépek, vasúti kerékpárok, dízelmotorok, szivattyúk, kovácsolt és sajtolt termékek. A cég 1990-ben fizetésképtelenné vált és felszámolásra került.

A Diósgyőri Papírgyár alapítása 1782-ben történt. Az üzemet a XIX. Században kassai és iglói tulajdonosok vezették, sikeresen. Az 1900-as évek elejére világszínvonalú lett a diósgyőri papírgyártás. A II. világháború után államosították a gyárat, majd 1993 után a Pénzjegynyomda tulajdonába került. A papírgyár mai tevékenysége bankjegy-, okmány-, érték-, jegyalappapírok, vízjeles nyomópapírok, illetve biztonsági kartonok gyártása.

A Kohászati Múzeumot Miskolc Felsőhámor nevű városrészében, a Palota u. 22-ben rendezték be. Lillafüredről is megközelíthető: közel van a lillafüredi vízesés lábához és az Anna-barlanghoz. Feladata a hazai vaskohászat, fémművesség, főként a helyi (massai, diósgyőri) kohászat történetének bemutatása. A múzeum a tárgyi gyűjteményen, maketteken, diaporámákon kívül jelentős fotógyűjteménnyel, valamint szakkönyv- és szakfolyóirat-gyűjteménnyel is rendelkezik. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum intézménye.

A kohászati emlékek gyűjtésével foglalkozó Központi Kohászati Múzeumot 1949-ben alapították, alapító igazgatója Korompai Viktor Győző volt. Első nyilvános kiállítása 1958-ban „A diósgyőri vasgyár 90 éve” című lett. Az állandó kiállítást a Lenin Kohászati Művek diósgyőr-vasgyári vendégházában rendezték be, ezt a vasgyár alapításának 190. évfordulójára emlékezve 1960. szeptember 25-én Csergő János kohó- és gépipari miniszter nyitotta meg.

1963-ban alapították a Massa Múzeumot az Őskohó szomszédságában, és eleinte mindkettőt a diósgyőri kohászat tartotta fenn. A folyamatosan növekvő anyag kinőtte az ideiglenes helyszínt, és a múzeum 1968–69-ben költözött mai helyére; ezt a kiállítást 1970. július 28-án nyitották meg. Igazgatója ekkor Szinvavölgyi Oszkár volt.

Külső létesítményei az Őskohó, az 1979-ben felépített vízikerekes hámor és a műszaki skanzen (1982 óta). Az Őskohóban évente néhányszor látványcsapoláson mutatják be az egykori kohó működését.

Az 1770-es években, még Fazola Henrik idején, barokk stílusban épült „Kancellária” épületét eredetileg irodaként, lakásként és raktárként használták. 1985 óta műemlék; 2010-ben felújították.

A szomszédos telken áll Fazola Frigyes vas emlékoszlopa. Az épületnek az emlékoszlop felé néző falán elhelyezett kovácsoltvas díszen a kohászok fogója és a bányászok két, keresztbe tett kalapácsa látható, a zömmel német betelepült mesteremberekre emlékező, kétnyelvű körfelirattal. Az utcai homlokzat kovácsoltvas felirata: Kohászati Múzeum. A bejárat melletti két, ugyancsak vasból öntött emléktábla feliratai az épület történetét ismertetik.

A múzeum első emeletén először Fazola Henrikkel kapcsolatos dokumentumokat állítanak ki. A nyersvasgyártást bemutató teremben a vasgyártás történetét szemléltető diaporámák láthatók, de itt nézhető meg a nevezetes imolai, 10–12. századból származó kohó és a kőszegfalvai bucakemence – az ásatási állapot szerinti elhelyezésben. Itt lehet végigkísérni még a nagyolvasztók fejlődéstörténetét is, de meg lehet ismerni a nagyolvasztóban lejátszódó folyamatokat is. A következő terem az acélgyártásé. Itt lehet megtekinteni az egyes acélgyártási eljárásokat (kavaró eljárás, tégelyacél-gyártás, acélgyártás Siemens-Martin kemencében, elektroacél-gyártás, konverteres eljárások). A fémek anyagvizsgálatának fejlődéséről is itt lehet képet alkotni, illetve a vasöntészet termékeiből is van kis összeállítás.

A második emelet első termében a kovácsolás történetével, technikája, technológiája fejlődéstörténetével lehet megismerkedni. Látható itt többek között, hogyan kovácsoltak az ókori Egyiptomban, miként készültek a középkori fegyverek, és jellegzetes kovácsolt termékek is megtekinthetők. A korszerű kovácsolás gépeit modellek mutatják be. A hengerlés termében a hengerlési technológiák, a gépi berendezések fejlődéséről lehet képet alkotni, de itt tekinthető meg a drót- és csavargyártás történetéről szóló anyag is. A múzeum itt állítja ki a magyar vasutaknál, a 19. század közepétől használt különféle síneket. Egy következő teremben a mindenkori időszaki kiállítás anyaga tekinthető meg.

A kohászati múzeum emléket állít a térség jelentős kohászati hagyományainak és emlékeinek, melyek évszázadokon keresztül meghatározták Diósgyőr és a Bükk arculatát, mindennapjait.

Források:
A Diósgyőri M. Kir. Vas és Acélgyár története 1765-1910. Miskolc 1910.
Tanulmányok Diósgyőr történetéhez sorozat kötetei; 1; 5; 10-11; 13-19; kiadó: B.A.Z. Megyei Levéltár
Központi kohászati múzeum; 1960-2000. Miskolc 2000.
Dobrossy István: Vázlatok a Diósgyőri Papírgyár Rt. őstörténetéből. Kamarai hírlevél, 12. sz. (2002) 20. o.