Mezőkeresztesi Férfikar

Kategória: KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Cím/hely: Mezőkeresztes
Weboldal: www.dble.hu

Százötvenhét évvel ezelőtt "A  Mező Keresztesi éneklő társulat létrejött az Úr 1856. évében september hónapba, Tóth József orgonista úr által". Az idézet "a Keresztesi éneklő kar jegyzőkönyvé"-ből való.

A minden tagra nézve kötelező szabályok előírták a tagsággal járó kötelmeket a megjelenést, az öltözködést, a viselkedés módját, de tiltottak is: például a pipázást Lefektették a szabályok ellen vétők büntetését, a temetéseken való közreműködés díjait azok mikénti elosztását. Az alapszabályzat elfogadását a tagok sajátkezű aláírása is tanúsítja Mindezek jól szolgálták a fegyelmezettséget és a társulat működésének eredményességét -a feljegyzések szerint az együttes munkája a belső szabályok betartásán, szereteten és egyetértésen alapult."

Az eltelt 159 év alatt nem volt mindig zavartalan a kórus fejlődése, munkája. Változtak az idők, változott az amatőr művészeti munka megítélése, hivatása, célja, értelme. Számos történelmi vihart élt át az ország, vele együtt Mezőkeresztes - ezek miatt is gyakran volt szükség újbóli szervezésre, a csoport életre keltésére. A lelkes karvezetők, a dalos hagyományokat szívesen ápoló tagok mindig elvégezték ezt az újbóli építkezést. Ennek köszönhető, hogy a daloló nagyapák után az apák, a fiak, sőt unokák következtek és dalolnak ma is a kórusban Mezőkeresztesen.

A kórus vezetői református egyházi emberek, lelkészek, orgonisták, igazgató tanítók voltak: Bornemissza József, Kaszonyi János, Huszti Béla, Tóth Béla, Vajda Sándor, Arday Janka László elnökök - az alapító Tóth József (46 évig), Demeter József, Tóth Miklós, Nagy Károly, Nótás Nagy Dezső (1924-1959, 35 évig), Engi István (1959-1991, 32 évig) karvezetők irányították az együttes tevékenységét.

A kórus vezetője volt még Engi Zsuzsanna, Kormány Attila, Nyitrai Péter. Jelenleg Zoller János karnagy irányításával folytatódik a nagyhírű kórus tevékenysége. A kórus elnöke tisztét pedig hosszú idő óta Okos János látja el - nagy megelégedésre. A kórus neve az 1910-es évekig Református Dalegylet, majd Református Egyházi Énekkar volt. 1928-ban az énekkar belépett az Országos Dalosszövetségbe és nevét Liszt Ferenc Református Ének és Dalkarra változtatta. Társadalmi összefogással saját székházat építettek, ebben folytak a próbák és itt kulturált testületi élet is volt. A kórus - 1924-től - nagy szakmai hozzáértéssel, lelkesedéssel nótás Nagy Dezső karnagy vezette. A dalosok szívesen jártak az összejövetelekre, mert érezték az őket övező sikereket Létszámban is növekedett az együttes, szereplései pedig ismertté tették és dicsőséget hoztak az énekkarnak és falujának, Mezőkeresztesnek. A komoly felkészülés érdekében a fontos szereplések előtt nyári időszakban is tartottak próbát. Idősebb dalosok mesélték, hogy volt idő, amikor aratáskor a tarlóról egyenesen a kórusházba mentek és próba után késő éjszaka vissza a tarlóra. Márkus Laci bácsi, Fodor Lajos, Tar Károly, Tóth Károly, id. Gomba Károly, Bari Imre és még sokan mások 30-40-50-60 évig daloltak az együttesben és mutattak jó példát a fiataloknak. Tisztesség és dicsőség dolga volt dalárdistának lenni. A testületi fegyelmet ugyan megkívánták, de sok vidámság is volt a kórus

életében. Ma is így van ez. A próbán, vagy éppen szereplésen meg nem jelent dalos társat a lakásán testületileg keresték fel és szerenáddal hívták fel őt kötelességére. Ez azt is jelentette, hogy a vendégeket illett megkínálni, s néha az illetőnek jelentős mennyiségű bora, kolbásza, szalonnája fogyott el.

Évente bálokat rendeztek, bevételüket a kottatár és könyvtár fejlesztésére fordították. A szilveszter estéket mindig a családtagokkal együtt, sok borral, dallal, tánccal tartották meg. Megülték a névnapokat is. A temetések alkalmával kapott boráldomást pedig a székházban fogyasztottak el. A formaruháról a feljegyzésekben először 1905-ben esik szó Ekkor a község bírája Laczkó Tóth Márton a kórusnak formasapkát és két kalpagot ajándékozott. Később bársony tányérsapka, majd lobogós ujjú piros mellény, árvalányhajas kalap, fekete nadrág és csizma volt a kórustagok formaruhája. 1930-ban a fiatalon elhunyt Török József dalos emlékére szülei fehér selyemzászlót adományoztak az énekkarnak. Jelesebb szereplések, felvonulások alkalmával a zászló emelte az együttes megjelenésének ünnepélyességét. A Férfikórus történetének sok eleme a feledés homályába vesztett. Az első időkből a 19. századból még hézagosak az emlékek a 20. század elejétől azonban igen sok adattal rendelkezünk.

Az 1970. év kiemelkedő a kórus történetében. A "Röpülj Páva" Felszabadulási Népdalverseny éve. A kamarakórusunk a reá leadott népdalszavazatokkal első helyen jutott a salgótarjáni középdöntőbe, majd a soproni döntőbe. Többek között a "Derül-borul a Tiszárul...", "Lement a nap a maga járásán..." kezdetű népdalcsokrokkal szerepelt a 12 tagú együttes a versenyen. A tv kamerái útján, e dalokon keresztül ismerte és kedvelte meg az ország népe dalosainkat." A felkészítés Engi István karnagy érdeme. A soproni döntő alapján kórusunk elnyerte a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium nagydíját és a kristályserleget. Az énekkar felvette az Aranykalász Tsz „Röpülj Páva! Férfikara" nevet, a televízió szeptember 20-án Mezőkeresztesről közvetítette az első pávaköri műsort. A Magyar Rádió „Falunak Faluról muzsikával" címmel felvételt készített kórusunk műsoráról Béres János furulyaművész közreműködésével. A kamarakórus részt vett a kecskeméti népzenei fesztiválon a rádió "Kóruspódium" című műsorában. Székesfehérvárott ez évben negyedízben minősült a kórus arany fokozatú elismerést kapott. A Férfikórus fellépett a „Pataki" Művelődési Házban a "Borsod-Miskolc Budapesten" rendezvény keretében. A kamarakórus szerepelt a Nemzeti Színházban, a népművelők országos konferenciája előtt bemutatott műsorban. Végül filmen szerepelt a kórus a televízió 1970. évi szilveszteri műsorában.

A kórus megalakulása óta - szinte felsorolni is nehéz - számtalan belföldi és külföldi szereplesen vett részt. Ezt a „székházban" kiállított oklevelek és relikviák bizonyítják melyeket minden dalos és vendég nagy elismeréssel tekint meg. Magyarország egyik legrégebben, folyamatosan működő, 150 éves férfikarának krónikáját Kertész Ernő, a Férfikórus alelnöke kötötte csokorba "1956-2006. Százötven éves a Mezőkeresztesi Férfikar" címmel.

„Mi kell vajon ahhoz, hogy így, szinte töretlenül fennmaradjon egy amatőr csoport másfél évszázadon keresztül? Azt gondolom: mindenekelőtt hit. Mély hit abban, hogy a zene valódi erő, amely összetart, kinyitja a szíveket - érdeklőét és hallgatóét egyaránt. Hit abban, hogy jót cselekszenek, fontos munkát végeznek, nélkülözhetetlenek az amatőr énekesek, zenészek, hiszen közel viszik a muzsikát a laikus és az értő hallgatóhoz egyaránt. És hit a közösségben, annak erejében, összetartásában.

Elmulaszthatatlanul szükséges a fenntartók jelenléte - mai, "civilesedő" világunkban a

támogatók, a segítők folyamatos odafigyelése. A családok megértő attitűdje - hiszen aki színpadra lép, az gyakorta el kell hagyja az otthoniakat: próbákra, fellépésekre jár sokszor egyéni élete elé téve a közösségi létet. Mindenek fölött pedig kell a muzsika, ez a meg nem magyarázható, le nem írható, mégis létfontosságú emberi produktum, hiszen szebbé, jobbá tesz valamennyiünket, gazdagabbá életünket, értékesebbé gondolatainkat, érzelmeinket." - írta le a Zárszóban Tóth Móricz Péter az Egyesület elnöke.

132_0_300.jpg

 


Források:
Kertész Ernő- "1956-2006. Százötven éves a Mezőkeresztesi Férfikar" - kiadvány Eredeti kézzel írt 1956- óta vezetett könyve.