Miskolci Nemzeti Színház

Kategória: ÉPÍTETT KÖRNYEZET
Cím/hely: Miskolc
Weboldal: www.mnsz.hu

Miskolc városában már az 1800-as évek elejétől játszottak vándor társulatok, távozásuk után a városlakók elhatározták egy saját, állandó kőszínház felépítését. A színház épületet 1823-ban adták át, ez volt a mai Magyarország első kőszínháza. A végleges színpad Széchenyi István támogatásával készült el 1827-ben. A színház épülete az 1843-as nagy tűzvészben leégett. Az új, mai színház alapkövét 1847-ben tették le, az építési költségeket a Szemere Bertalan által szervezett részvény kibocsátás fedezte. Az épület Giuseppe Cassano tervei alapján készült el és 1857. szeptember 3-án avatták fel. Ferenc József császártól ekkor kapott engedélyt a Miskolci Nemzeti Színház név használatára. A megnyitó díszvendégei voltak István főherceg, Jókai Mór és Laborfalvi Róza.

Az épület a következő évtizedekben több átalakításon ment keresztül: 1884-ben építették a tetejére a tűztornyot, 1925-ben a nézőteret 400 hellyel bővítették, parkettáztak, tágas előcsarnokot, büfét építettek. Az igazán nagyszabású átalakítás 1991 és 1997 között zajlott Bodonyi Csaba építész tervei alapján, aminek következtében Európa egyik legkorszerűbb színházi együttese alakult ki. A felújítás több ütemben valósult meg. Az első lépésben elkészült a 700 személyes nagyszínház, az 500 személyes nyári színház, a második ütemben a 300 fős kamaraszínház és a 100 fős játékszín, valamint a Színész- és Színháztörténeti Múzeum. Utolsó ütemben készültek el a színészlakások és a Déryné emlékpark. A nagyvonalú fejlesztési program megvalósításához több környező szabad teret és felhasználható épületet is igénybe vettek. A színpadokat az akkori legmodernebb színháztechnikával szerelték fel. A rekonstrukció során megteremtődtek a háromtagozatú színház - prózai, zenei, tánc - műszaki feltételei, sikerült a különféle játszótereket (nagyszínház, kamaraszínház, játékszín, nyári színház), a műhelyeket, a raktárakat, a próbaszínpadot, a zenei és balett próbatermeket, az új színészmúzeumot és a színészlakásokat egy komplex egységbe integrálni.

E fejlesztések eredményeként jöhetett létre a Bartók+ Operafesztivál és lett Miskolc az első operai fesztiválváros Magyarországon. Az operafesztivált 2001 óta rendezik meg nyaranta világhírű operaénekesek és opera együttesek részvételével. A színház akkori igazgatója, Hegyi Árpád Jutocsa és művészeti vezetője, Müller Péter Sziámi voltak az ötletadók. A Bartók név mögé minden évben más zeneszerző, más zenei stílus kerül, aminek következtében különleges zenei élményben lehet része a zenét kedvelő közönségnek.

Jelentős fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedekben a színház tánckara. Már az 1990-es években hangsúlyt fektettek az önálló táncelőadások létrehozására. Kiváló táncos-koreográfus szakemberek: Majoros István, Kozma Attila, Krámer György dolgoztak ezen. Ennek eredményeként Krámer György vezetésével 2009-ben hivatalosan is létrejött a Miskolci Nemzeti Színház önálló Tánctagozata. Ezt tovább fejlesztve pedig 2013-ban magalakult a Miskolci Balett, ami egy új intézmény a magyarországi táncművészet térképén.

Hegyi Árpád Jutocsa igazgatósága alatt jelent meg a színház civil szponzorálásának új formája, a „páholy" rendszer. Ennek keretében cégek, magánszemélyek jelképesen megvesznek egy páholyt, ülést és nevüket feltüntetik az ülésen. Számukra évente egyszer Páholy Partit rendeznek, ahol a szezon egyik sikerdarabját adják elő.

A színház első igazgatója Latabár Endre volt, akivel együtt 2015-ig, Kiss Csaba igazgatóságával összesen hetvenkét igazgatója volt. Számos ismert színész, nagy rendező játszott, rendezett hosszabb-rövidebb ideig a színházban, kiknek emlékét őrzi az utókor: Déryné Széppataki Róza, Latabár Endre, Benke József, Laborfalvi Róza, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Nagy Attila, Csiszár Imre, csak néhányat említve.

Ma a színház a város kulturális életének egyik központja. A klasszikus darabok mellett sok kortárs magyar és európai író is megjelenik a színpadon.

Források:
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben I. Miskolc 2006. 51-59 p.