Lillafüredi Anna-barlang

Kategória: TURIZMUS ÉS VENDÉGLÁTÁS
Cím/hely: Miskolc
Weboldal: http://bnpi.hu/oldal/anna-barlang-136.html

Miskolc és közvetlen környezete a Bükk közelsége miatt is bővelkedik barlangokban. A környék barlangjainak feltárása, tudományos és turisztikai szempontokból való vizsgálata illetve kiépítése még a XIX. század végén, majd ez azt követő századfordulón indult meg jelentősebben. A számtalan barlang közül is több kiemelkedik, melyek vagy az őskutatás szempontjából, vagy a természeti különlegességük okán érdemelnek külön figyelmet.

A turisták által is látogatható Anna-barlang Lillafüreden, Miskolctól mintegy 3 kilométerre található a Hámori-völgy végénél. A barlang bejárata a Palota-szálló alatt, a nemrég felújított Függőkertek közvetlen közelében van, mintegy 50 méterre a Szinva-vízeséstől. Járatainak hossza 570 méter, melyből a nagyközönség részére 208 méter látogatható. A barlang a Szinva forrás vizéből kivált mésztufából keletkezett. Az üregrendszer mintegy 150.000-200.000 ezer éves lehet. A barlang különlegessége a befoglaló kőzetéből és egyedi képződményeitől gyönyörű. A barlangot a Palotaszálló építésének időszakában, 1927-ben építették ki, megnyitva azt az idegenforgalom számára. Az itt lévő forrásokat 1953-ban bekapcsolták Miskolc város vízellátásának rendszerébe. A turistáknak ajánlott látogatási idő 25 perc, villanyvilágítással kiépítettek.

A Szinva-völgyben létesített vashámorok vízellátása céljából 1833-ban a mésztufadomb aljában lévő vízfakadást követve tárót hajtottak, melynek során kisebb-nagyobb természetes üreget fedeztek fel. A forrás akkori elnevezése - Háromforrás-barlang - vagy a táróban feltárult több vízfakadásra, vagy a felszínen eredetileg a táró hajtása előtt meglévő több forrásra utal. Az 1833-ba hajtott 94 m összhosszúságú táró csak az I. forrásig készült el. Az Anna II. és a III. forrásokat az 1949-53 között végzett vízműépítési munkák során tárták fel.

Az 1833-ban hajtott 94 m hosszúságú vágat kb. 50 m-nél természetes terembe lyukadt, melyből négy további terem vált bejárhatóvá.

A felfedezést követően a vágatot kiszélesítették, a víz fölé fahidakat, pallókat helyeztek, és helyi vezetőkkel mutatták be a barlangot. 1847-ben járt a barlangban Petőfi Sándor is. Az első, kezdetleges kiépítést követően a barlangot elhanyagolták. Kadic Ottokár 1912-ben a Szeleta-barlang ásatása során felkereste - akkor Hámori-barlang néven - a feledésbe merült mésztufa üreget, és az addig ismert részeket felmérte.

1926-27-ben a Palota-szálló építése kapcsán, és a Szent István-barlang feltárásának eredményességének hatására a barlangban további részeket tártak fel Révay Ferenc főerdőmémök tervei és irányítása alapján. Ekkor készült el a jelenleg is használt, a Szinva-vízesés mellett nyíló 40 m hosszú bejárati táró, a járatok mintás mükőburkolata, a Szívnél látható fakorlát, a barlang első elektromos világítása, és további természetes üregek feltárása. A munkák befejeztével Anna-barlang néven nyitották meg.

A második világháborút követően, 1949-51-ben kötötték be a forrásokat Miskolc ivóvíz-ellátásába. Mivel az egészségügyi előírások kizárják, hogy a forrástárókban látogatás történjen, emiatt a barlang egy részét elzárták a látogatók elől. A lefalazás után megmaradt idegenforgalmi szakaszt az ötvenes években újították fel, s nyitották meg a nagyközönség előtt.

A barlangnak négy bejárata van, 264-282 m közötti tengerszint feletti magasságban. Mindegyik mesterségesen kialakított; két bejárat a járatok bemutathatóságát teszi lehetővé. Eredetileg a forrástárón keresztül történt meg a látogatók bevezetése a barlangba, 1927-1949 évek között.

A barlang különféle termeinek neveket adtak, ahogy egyes képződményeket is névvel láttak el, így találkozhatunk a Hall-lal, a Paradicsom nevű teremmel, a Hármas-kapuval, vagy a Cseppköves-teremmel.

A Miskolcra és azon belül Lillafüredre látogató turisták évente nagy számban keresik fel az Anna-barlangot.

144_0_300.jpg

 


Források:
http//hu.wikipedia.org/wiki/Anna-barlang
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. kötet Miskolc 2000