Hór-völgy

Kategória: TERMÉSZETI KÖRNYEZET
Cím/hely: Cserépfalu
Weboldal: www.cserepfalu.hu/ertektar

Cserépfalu északi végétől mindössze 1 km-re nyílik a Bükk, de talán az ország legszebb völgye, a Hór-völgy, mely mintegy 18 km-es hosszával Magyarország egyik leghosszabb völgye is egyben. Benne kanyarog a hűs vizű Hór-patak, mely hazánk legkisebb vizei közé tartozik. A néphagyomány szerint „hét évig folyik, hét évig nem”.  Nem a patakról nevezték el a völgyet, hanem a völgyről a patakot: a hór ma már nem használatos szó, szűk szurdok völgyet jelent.  A völgy számtalan érdekességet, látnivalót tartogat az ide látogatók számára. Már a bejáratától 500 méterre, a nyugatra néző oldalában a neandervölgyi ősember barlangja, lakóhelye, a Subalyuk-barlang található.  1932-ben tárták föl, Dancza János és Kadic Ottokár.

A feltáráskor egy 25-35 éves nő és egy 3 év körüli gyermek csontjait találták meg. A kutatók a leletek alapján megállapították, hogy a barlang lakói elsősorban vadászatból éltek, a fő zsákmányuk a barlangi medve, a vadló, zerge, nyúl, mamut és a többi jégkorszaki állat volt. Az állatokat a vadászat helyszínén feldarabolták, a barlangba csak a kisebb csontokat és a húst hozták.

Tovább haladva, a keleti oldalon kiszélesedett völgyben van az Oszlai tájház, ahol az erdőt gondozó erdészek sajátos életét, tevékenységét, a mindennapos használati eszközeiket ismerhetjük meg. Az Oszlával szemben, a völgy nyugati oldalán, az Ódor-hegy oldalában emelkedik az Ódor-vár. Eredetéről elég keveset tudunk, építésének és pusztulásának ideje és körülményei ismeretlenek, egyetlen okleveles említése 1351-ből való. Annyi bizonyos, hogy a vár valószínűleg a hegy alatt húzódó és a középkorban forgalmas Hór-völgyi út megfigyelését szolgálta. A váralapozás a déli oldalon, hosszú szakaszon még ma is áll. A romokról csodálatos kilátás nyílik a Dél-Bükk hegyláncaira, a Bükkalja dombsoraira, falvaira.

A vár oldalában 494 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik az 1971-ben bontással feltárt Hajnóczy-barlang. A cseppkövekben igen gazdag barlangot 1982-ben fokozott védelem alá helyezték. Csak engedéllyel és megfelelő felszereléssel látogatható.

A Hór-völgyében folytatva utunkat, lassan egy szép füves térség, a Kisrét mellett haladunk el, majd elérünk a Hosszú-völgyi elágazáshoz, ahonnan kb. 2 km után a Hidegpataka erdészházhoz jutunk. /Nevét a közelben található hidegvizű forrásról kapta/ Az erdészház mellett egy II. világháborús hősi halottnak, Verseny Lajos főtörzsőrmesternek a sírja található.  Az erdészháztól továbbkanyarodva a Tebe rétre érünk, melynek érdekessége, hogy ez időszakos tó is egyben. Attól függően, hogy mekkora a hozama a Hór-pataknak, vagy mekkora volt a tavaszi hóolvadás változik a látkép. Legutóbb 2010. júniusában volt tó. Elhagyva a Tebe-pusztát, az út kétfelé válik. Egyik a Balla–völgyön emelkedve a Hór-patak forrásához és Répáshutára vezet, a másik pedig a Gyertyán-völgyön át a Hór-völgy „végállomásához” azaz Hollóstetőre tart. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a Hór-völgyéről, meg kell említeni még a Gyertyán – völgyi üveghutákat is. Az üveghuták telepítésének eredménye a Bükkben a ma is létező három község, melyek közül az első Óhuta a mai Bükkszentlászló volt. A második Újhuta -1940-töl Bükkszentkereszt néven, a harmadik pedig Répáshuta. A negyedik hutatelepülés a gyertyán-völgyi üveghuta mellett volt, mely 1896-ban beszüntette működését és ezzel az egész település fölszámolásra került. Emlékét a még ma is meglévő temetője őrzi. Mivel 200 évvel ezelőtt az üveggyártáshoz kevesen értettek, ezért cseh, szlovák, lengyel, rutén és német származású üvegfúvómestereket telepített be. Így kezdetben a korábban említett három településen keverék szláv nyelven beszéltek. A községekben még ma is sokan beszélik a szlovák nyelvet és gondosan őrzik hagyományaikat. Megélhetésüket az üveggyártás, a fakitermelés, a fuvarozás, a mész- és faszénégetés biztosította. 

A mészégetésnek a nyomait még napjainkban is fellelhetjük a völgyben. Az út mentén mészégető kemence maradványaira lelhetünk. A mészégetés nemcsak a völgy északi településeire, hanem a déli falvaira is jellemző volt. Nem véletlenül hívták a cserépieket „meszeseknek”, hisz az alföldre lovas-szekerekkel szállították az égetett meszet még a múlt század közepén is! Nem mehetünk el szó nélkül a Hór-völgy florisztikai ritkaságai mellett sem. Meg kell említenünk a mészkő-sziklákon a sokféle páfrányfaj között fellelhető Jávorka pikkelypáfrányt /Ceterach jávorkaeanum/, vagy az itteni szurdokerdők jellemző növényét a Scopoli-füvét /Scopolia carniolica/ is. A gyertyános tölgyesek szegélyének érdekes cserjéje a főleg balkáni elterjedésű hólyagfa /Staphyela pinnata/, de az Ódorvár tövében van egyik legalacsonyabban fekvő termőhelye a halványlila virágú kárpáti sisakvirágnak /Aconitum moldavicum/ is. Kihagyhatatlan a felsorolásból a Teleki virág /Telekia speciosa/, amelynek néhány példánya szintén megtalálható itt a völgyben. A Hór-völgy állatvilága is rendkívül gazdag. Számos lepkefaj kötődik - hernyójának tápnövénye révén – a molyhos tölgyes bokorerdőhöz. Legnevezetesebb közülük a budai hegyekből már leírt, ám onnan már kipusztult magyar téli araszoló /Erannis ankerária/. A völgy másik nevezetességét a Kisréten találhatjuk. Ez az apró lepke a Bükk hegység neves kutatójának, Reskovits Miklósnak a nevét viseli: Reskovitsia alborivularis. Az Ódorvár déli lejtőjén tömegével fordul elő a zebracsiga /Zebrina detrita/.  A Hór-völgygerinces faunája szintén gazdagnak mondható. A cserjés-bokros helyeken viszonylag gyakran láthatunk nagytermetű zöldgyíkot /Lacerta viridis/, vagy árnyasabb, nyirkosabb helyeken a foltos szalamandrát /Salamandra salamandra/. A madarak közül kiemelkedő természeti értékeket képviselnek a kerecsensólymok /Falco cherrug/, a parlagi sasok /Aquila heliaca/, a törpesasok /Hireaetus pennatus/, valamint az oly ritka fekete gólyák /Ciconianigra/ is. A völgy faunájának délies színezetet ad néhány madárfaj előfordulása. A kopár, köves, sziklás helyeken megfigyelhető a hantmadár /Oenanthe oenanthe/, de a völgy elején a ritka mediterrán jellegű bajszos sármány /Emberiza cia/, az örvös légykapó /Ficedula albicollis/, a hegyi billegető /Motacilla cinerea/ is fellelhető.  A völgy emlősfaunája a Dél-Bükkre általában jellemző képet mutatja. Gyakori itt a sün /Erinaceus europaeus romanicus/, és az ún. kisemlősök számos faja. /pl: erdei cickány – Sorex araneus, avellanarius, sárganyakú erdei egér - Apodemus flavicollis, mogyorós pele - Muscardinus/ Találkozhatunk itt a hegység összes nagyvadjával is /ha szerencsénk van…/: muflon – Ovis musimon, gímszarvas – Cervus elaphus, őz - Capreolus capreolus, vaddisznó – Sus scofa.

Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül a szemünk elé a vadmacska - Felis silvestris.  Összességében azt tanácsolhatjuk, a természetkedvelő kirándulónak, túrázónak, hogy ha kíváncsi és nyitott a természet, a Bükk csodáira, akkor a Hór-völgyén át induljon el „csodát látni”! Nem fog csalódni!

Források:
Cserépfalu: Látnivalók, természeti értékek / Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 553
Hór-völgy-Oszla-Ódorvár BNPI kiadványa
A Bükki Nemzeti Park Hegyek, erdők, emberek /Baráz Csaba/