bükki mészégetés

Kategória: IPARI ÉS MŰSZAKI MEGOLDÁSOK
Cím/hely: Cserépfalu
Weboldal: www.cserepfalu.hu/ertektar

A mészégetés a bükki, répáshutai, bükkszentkereszti, felsőtárkányi, de főleg a bükkaljai bükkzsérci, cserépfalui emberek több évszázadra visszanyúló ősi, sajnos mára már elfeledett foglalkozása. A nagyipari, olcsó, de nem olyan minőségű mész megjelenése, és a területek védetté nyilvánítása pecsételte meg sorsát. Cserépfaluban több helyen, de főleg a Hór-völgy elején sorakoztak a mészégető kemencék. Mind a mészégetőket, mind a mész fuvarozókat „meszes”-eknek nevezték. „Hajt, mint a meszes”, ugye milyen ismert mondás.

Hogyan is készült a mész? Kb. 2,5 m átmérőjű, 3-4 méter mély gödröt készítettek, alján 15-20 cm-nyi padkát hagytak körös- körül. A gödör falát körbe, a földszinttől 1 m magasságra lapos falkővel vagy tufakővel rakták ki, elől „szájat” hagytak ki, azt pofakővel zárták. A kemence alján kezdték körbe-körbe a mészkőnek a berakását, úgy, hogy a tető átmérő egyre kisebb lett, így alakult ki a boltozat. A mészkőnek megfelelő méretéhez a köveket törték, darabolták, ami megint különleges szakértelmet igényelt. A boltozat utolsó kialakítása az un. dugó, záró mészkő behelyezése. A boltozat köré rakták a boksát, vagy buksát, ez már nem megy húzóra, majd a boksa és boltozat közötti tereket apróbb mészkövekkel berakták. A boksát ügyesen betapasztották, hogy minél kevesebb hő távozhasson el. A gödör aljára, 2 db nagyobb átmérőjű szálfára vékonyabb dorongból „kalitkát” készítettek, ebbe rakták bele a száraz rőzsét. Begyújtás után 72 órán keresztül folyamatosan „égették” a meszet, méteres ölfákból.  Vaslemezekkel, rudakra szerelt ponyvákkal védekeztek a szél ellen, de a hő is ellensége volt a jó minőségű mész kiégetésének.  A mészkemence kihűtése után kezdték a kemencéből a kiégett mészdarabok kiszedését, mázsálását, majd elszállítását. A cserépi meszesek eljutottak a Nyírségbe, Jászságba, Kunságba, Pest megyébe, Berettyó-vidékre. P. Tóth Berci bátyám mondta, hogy legmesszebb ahol volt, onnan már látta Nagyvárad templomtornyát.  Büszkéknek kell lennünk őseink e nehéz, szép foglalkozására, és minél többet be kell mutatni az utókornak.

174_1_300.jpg