a nagybarcai református templom védett harangja
Kategória: KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGCím/hely: Nagybarca
A nagybarcai református templom műemléki védettség alatt álló harangja a legrégebbi a templom tornyában lakó három harang között. A harangot 1523 körül öntötték, készítőjének neve ismeretlen, azt tudjuk, hogy a nógrádszakáli harang mesterének a munkája. Anyaga bronz. Ütőgyűrűjének külső átmérője 56,8 cm. Koronája tárcsásra átszerelt. Vállán két bordát találunk. Felirata a felső kerületen két-két borda között fut körbe; minuszkulás betűkből áll: OREX GLORIE VENI CVM PACE OREX GLORIE VENI CVM PACE OREX GLORIE VENI CVM P. (Ó dicsőség királya jöjj békével!) A betűk a harang felszínének korrodált állapota miatt nehezen olvashatók. Az első és második szakasz előtt kezdőjelként máltai kereszt szolgál; a szavakat paragrafusszerű jelek választják el egymástól. Hornyán egy borda fut körbe.
A nagybarcai református gyülekezet protokollumaiban, amelyek 1792-től állnak rendelkezésre, nem említik e harang Nagybarcára vezető útját, ezért valószínűleg kezdettől fogva a település templomának harangja. A jelenlegi templom 1905-ben épült Árpád-kori elődjének helyén.
A harang 2003. január 3-án lett védetté nyilvánítva a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által (a nyilvántartási adatkivonat mellékelve). A Hivatal határozata szerint: „Az eljárás során beszerzett szakértői vélemény egyértelműen megállapítja, hogy a harang a kulturális örökség pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű eleme.”
A harang a nógrádszakáli harangöntő mester munkája, 1523 körül öntötték. Ezekből a harangokból, amelyek itt és ekkor készültek, mintegy nyolc darabról tudunk az országban, főleg Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A XVI. század első feléből, vagy korábbról csak néhány, ma is működő harang van Magyarországon.
A nagybarcai harang „testvérei” megyénkben Gagybátorban és Kisgyőrben lelhetőek fel. A kisgyőri harang már repedt, használaton kívüli.
Elmondhatjuk tehát, hogy a nagybarcai református templom védett harangja Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi ma is használatban lévő templomi harangja.
Források:
Patay Pál: Régi harangok. Budapest, 1977.
Patay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungariae - Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Budapest, 1989.
web: mutargy.forsterkozpont.hu (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 49698)