karcsai kemencés lepcsánka

A Karcsai embernek az évszázadok során mindig meg kellett küzdenie az élelemért. A mocsár, a láp világában is boldogulnia kellett. Művelhető földje kevés volt, az is főként homokhátakon. A gondos gazdasszony családja segítségével, leleményességével, ötletességével mégis mindig gondoskodott a betevó falatról.

Először is igyekezett összegyújteni a természet kínálta javakat. Míg a férfiak halásztak, madarakat, vadat ejtettek (amíg lehetett), addig az asszonyok és a gyermekek gyűjtögettek. Madártojást, harmatkását, sulymot, kotorcát.

A kotorca egy gyékényfajta volt, melynek lisztes bendőjét begyújtötték s a liszthez keverték. Ezért nevezték a Karcsai emberek „Karcsi kotorcások”-nak. Szedtek vadsóskát, rengót, isten kenyérkéjét. Gyűjtötték a határban termő gyümölcsöket, vadkörtét, vadalmát, szamócát, szedret, kökényt, csipkebogyót.

Az asszonyok jól ismerték a teának való növényeket: hársvirág, akácvirág, kamilla, bodza, menta, stb. Mézet találtak a fák odvában, de otthon is tartottak egy-két család méhet.

A földművelésre alkalmas területen megtermelték a kenyérnekvalót, kukoricát, krumplit, napraforgót (ebből olajat üttettek). A kiskertekben zöldségféle, káposztaféle, paprika, paradicsom, cukorrépa, cékla, uborka, bab, borsó nótt. A magokat gondosan megszedték, s eltették a következó évre. A dolgos háziasszony kamrájában ott volt a liszt, a kukorica, krumpli, egy hordó savanyú káposzta, méz, olaj. Néhány üvegbe zárva uborka, paradicsom, szilva. Szilvalekvárt összefogva üstben főztek. Edénybe rakták, vászonkendóvel letakarták s a padláson évekig elállt. Vászonzacskókban szellős helyen a fehérpaszuly, csörepaszuly, májpaszuly, sárgaborsó, mák. A kertben halomba elrakva krumpli, zöldségfélék, cékla, cukorrépa. Ezt csak tavasz közeledtével, fagymentes időben bontották ki.

Az istállóban tehén állt, tejéből készült a tejföl, vaj, túró, aludttej, író, savó. A baromfi húsa, tojása szintén a nyersanyagokat gazdagította. Sertést is igyekeztek vágni a családok. Ennek is körültekintően használták fel minden részét.

Az alapanyagokat úgy osztották be, hogy „újig” kitartsanak.

Karcsai kemencés lepcsánka (lapcsánka)

Bár ez az étel reneszánszát éli, és sokféle alapanyagból készítik, régen a falusi tanyasi lakosság fontos étele volt és csak krumpliból készült.

Megreszelték a szükséges mennyiségú krumplit a család nagyságától függően. Izesítették sóval, fokhagymával, kevés vöröshagymával, borspótlóval( ez utóbbi el is maradhatott, akkor kevés csípős paprika került bele). A massza mennyiségéből és állagától függően ütöttek bele tojást, s kevés liszttel tették kötöttebbé az anyagot. Egy-két kanál zsírt is tettek hozzá. Volt aki lisztet egyáltalán nem használt. Ez attól fiiggött mennyire volt lédús a megreszelt krumpli. Az előkészített tepsiket kikenték zsírral vagy olajjal, 20-25 mm vastagon beleterítették a masszát, a befútött kemencében megsütötték. A 20. század közepétől elmaradhatatlan kelléke a bors, de a kísérletezó kedvíí emberek bátran használják a kertből szedett zöld fűszert. Tejfölt is kínálnak hozzá.