Dr. Kudász József szívsebész professzor életműve

Dr. Kudász József 1904. július 10-én született Keresztespüspökiben, Kudász Géza kántortanító gyermekeként.  Az elemi iskolát itt járta ki, majd a Mezőkövesdi Szent László Gimnáziumban érettségizett.

Mivel három testvére is szívbetegségben halt meg, a pályaválasztását talán ez is motiválta, ezért gimnázium után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott be.

A szintén keresztespüspöki származású Vizi Miklós kanonok úr támogatásával a  patinás Bolognai Orvosi Egyetemre kerül, ahol 1931-ben szerez orvosi diplomát.

Pályáját Egerben kezdte, helyettes körzeti orvosként, majd innen a Debreceni Kórbonctani Intézetbe került. A sebészet terén végzett későbbi munkáját nagyban befolyásolta, hogy itt a híres Hüttl Tivadar professzor mellett dolgozott.

Debrecenből Pécsre kerül, ahol a II. sz. Sebészeti Klinika tanszékvezetője.

Ezt követően Budapesten dolgozik 15 évig – nyugdíjazásáig -, a Városmajori Klinikán, amelyet a betegek Kudász-klinikának is hívtak.

1981. április 12-én hunyt el.

Még közkórházi orvosként a gyermeksebészet keretein belül kezdett foglalkozni a szívsebészettel, és oktatóként részt vett a gyermeksebész szakképzésben. Fő kutatási területén, a szív- és érsebészetben úttörő jelentőségű eredményeket ért el.  Ő végezte először el egy ún. kék bébin az első Berloque-anasztomózist Magyarországon. Elsőként végzett hazánkban Blalock-műtétet, Swann-módszerrel aorta comissurotomiát, és ő alkalmazta először a median sternotomiás feltárást. 1960-ban a vezetése alatt álló munkacsoport hajtotta végre az első sikeres hazai nyitott szívműtétet. Traumatológiával is foglalkozott; elsők között végzett Magyarországon combnyakszögezést.

1954-ben csatlakozott hozzá tanítványa, Dr. Szabó Zoltán szívsebész professzor, aki a tőle tanultak nyomán végrehajtotta az első sikeres hazai szívátültetést 1992-ben Schwartz Sándoron.

Több mint 100 tudományos közleménye jelent meg. Tudományos eredményeit összegező „Operálható szívbetegségek” c. monográfiája (Kunos Istvánnal, Bp., 1965) mérföldkőnek számított.

Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, a Sebész- és Mellkassebész, valamint a Kardiológiai Társaságnak. Számos külföldi sebésztársaság, köztük a német Leopoldina Akadémia tagjai közé választotta.

Jelentős volt oktatói tevékenysége is.  Számos tanítványa lett később híres sebész, világhírű professzor. A fent említett Szabó Zoltán mellett famulusa volt a negyvenes években Szentágothai János is, aki később anatómus, az MTA elnöke lett.

Színes egyéniségét jelzi, hogy rajongott a zenéért, maga is magas szinten hegedült. Betegei mesélték, hogy egy-egy sikeres szívműtét után este a Mátyás Pincébe ment, és ott a zenekart első hegedűsként irányította.  Rendkívül elegánsan öltözködött, az akkori pesti értelmiségi és művészvilág kedvenc társasági tagja volt, igazi polgár. 

Szülőfaluját rajongásig szerette, ahogy mondotta: „Földijeimért mindent!” Számos mezőkeresztesi lakost műtött meg, sohasem fogadott el tőlük hálapénzt.

Emlékére szívsebészeti kongresszusokat tartanak.

A Magyar Szívsebészeti Társaság 1998-ban Kudász József-emlékérmet alapított, mellyel minden évben megjutalmazzák azokat, akik a szívsebészetben kiemelkedő eredményt érnek el.

Születésének 100. évfordulójára a hálás mezőkeresztesi lakosok adakozásából emléktáblát helyeztek el  a II. kerületi  (egykor keresztespüspöki) katolikus templom falán, egy Vergilius idézettel adózva emlékének: „Semper honos nomengue tuum laudesgue manebunt” – „Tiszteleted, dicséreted és neved el nem enyészik.”

Ezen az ünnepségen megjelentek a családtagok is, valamint a híres tanítvány, prof. dr. Szabó Zoltán, aki méltatta munkásságát és emlékét. Ezen az emléktábla-avató ünnepségen az Egri Katolikus Rádió is riportot készített a családtagokkal és Dr. Szabó professzorral.