Sárospataki Református Kollégium

Kategória: ÉPÍTETT KÖRNYEZET
Cím/hely: Sárospatak
Weboldal: http://www.reformatus-sp.sulinet.hu/srkg/

A pataki Kollégium történetének kezdeti szakaszában kiemelkedő az iskola alapításakor - 1531-ben - mecénási szerepet játszó várúrnak, Perényi Péternek, s a későbbiekben I. Rákóczi Györgynek és feleségének, Lorántffy Zsuzsannának a bőkezűsége. Ők gondoskodtak az iskola számára megfelelő épületekről, jeles tanárokról, színvonalas könyvtárról, nyomdáról és készítették el az intézmény működését szabályozó törvényeket. Pártfogásul révén született meg a tehetséggondozásnak az a kezdeti formája, amely a szegény, de talentumos diákoknak lehetővé tette az ingyenes tanulást, a kiváló hallgatónak pedig a külföldi egyetemjárást.

A Kollégium munkájának az irányításra kitűnő tudósokat kértek fel, mint - hogy csupán néhányukat emtísük - Thuri Farkas Pál, Szikszai Fabriciusz Balázs, Vitus János, Kassai Csiszár György, Fegyverneki Izsák, Károlyi András.  A nyitottságukra jellemző, hogy Tolnai Dali János az angliai puritanizmus - akkor túlságosan merésznek tartott - eszméit terjeszthette, vagy hogy a pedagógiatörténetből ismert Jan Amos Comenius  a pataki működése során megvethette egy modern kollégium alapjait.

Az ellenreformáció kora az az időszak volt Magyarországon, amikor a császári hadsereg közreműködésével üldözték a protestánsokat a Kárpát-medencében, s halálra vagy gályarabságra ítélték az evangéliumi hitükhöz az életük árán is ragaszkodó lelkipásztorokat. A gályarab hitvallók közül 22 Patakon tanult, s közülük négyen az ifjúság vezetőiként seniori tisztséget töltöttek be: Csuzi Cseh Jakab, Kaposi István, Miskolczi Mihály és Sélylei István.

A Kollégium a végsőkig kitartott nehezedő helyeztében, s csak a katonai erőszaknak engedve adta bujdosásra a fejét 1671-ben. A könyvtáruk egy részét, s nyomdájukat szekérre rakva, Debrecen felé vették útjukat. A német zsoldosoktól azonban nem volt maradásuk, s ekkor az erdélyi fejedelem, Apafi Mihály és felesége, Bornemisza Anna vették oltalmukba a száműzött iskolát, s adtak otthont számára Gyulafehérváron, majd pedig Marosvásárhelyen.

A Kollégium bujdosott ugyan, de nem szűnt meg, és többszöri hazatérési kísérlet, valamint átmeneti gönci és kassai működést követően, 1703-tól ismét Patakon folytathatta munkáját. A válságos éveken Pósaház János, Buzinkay Mihály, Csécsy János tanárok irányították az iskola életét. Az újraindítást követően a főúri mecenatúrát fokozatosan a köznemesi teherhordozás váltotta fel.

A kollégiumban alsó-, közép- és felső fokú oktatás épült egymásra, mely koronként különböző iskolatípusok együttesét alkotta, és külföldi egyetemjárással egészült ki. Patakon a teológiai oktatás mellett a bölcsészet és a jog, majd a pedagógia és a gyakorlati képzés kapott hangsúlyt. Az iskola fennállásának 300 éves jubileumán a maga sajátos szellemiségét ebben a mondatban határozta meg: "Három fáklyám ég; hit, haza, emberiség!"

Azok közül a tanárok közül, akik ezt a szellemiséget adták tovább nevelőmunkájuk során, megemlítjük Árvay József, Barczafalvi Szabó Dávid, Beregszászi Nagy Pál, Csengery József, Erdélyi János, Kézy Mózes, Kövy Sándor, Őri Fülep Gábor, Pálkövy Antal, Rozgonyi Jószef, Vályi Nagy Ferenc, Zsarnay Lajos nevét.

A Kollégium jeles közéleti személyiségeket, írókat, költőket, tudósokat nevelt az országnak. Néhányan a pataki diákok leismertebbjei közül: Bessenyei György, Bethlen Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Fáy András, Gárdonyi Géza, Geleji Katona István, Kazinczy Ferenc, Kiss Áron, Komáromi Csipkés György, Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond, Rákóczi György, Rákóczi Zsigmond, Szemere Bertalan, Teleki László, Tompa Mihály - vagy, a kortársak közül: Béres Ferenc, Fekete Gyula, Képes Géza, Mészöly Dezső, Pécsi Sándor.

Az elmúlt századok alatt a Kollégium a város életének meghatározó tényezőjévé vált. A magyar írók tollán - mint a klasszikus műveltség fellegvárát - "Bodrog-parti Athénnek" nevezik; Csokonai a "Múzsák székhelyének" mondja, s később, az angol nyelven megszerezhető és érvényesíthető diplomájának köszönhetően érdemli ki a "magyar Cambridge" elnevezést.

A Kollégium virágzását századunkban a két világháború pusztításán túl még két történelmi esemény törte meg. Az egyik a trianoni békediktátum határrendezése volt, mely a Kollégiumot éppen azoktól a régióktól szigetelte el, amelyek számára évszázadokon át lelkipásztorokat és tanítókat képzett, s ahonnan elsősorban a tanulóifjúságát toborozta: a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Partiumból.

A másik a kommunista diktatúra volt, mely 1952-ben betiltotta a Teológiai Főiskola működését, s a Kollégiumot megszüntetve, állami gimnáziumot tartott fenn épületében, s csupán a nagykönyvtárat, levéltárat, múzeumot, adattárat hagyta - Tudományos Gyűjtemények néven - egyházi tulajdonban. A törvénytelen államosítás ellen a Kollégiumot fenntartó Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori püspökének, Enyedy Andronak a vezetésével tiltakozott, mire az államhatalom az egyházszervezetet felszámolta, s a megszüntetett egyházkerület csupán az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásakor nyerhette vissza önállóságát. A Kollégiumnak még 1989-ig várnia kellett, hogy ismét megnyithassa kapuit, s újra felekezeti középiskolája legyen, s Teológiai Főiskolája működjön.

2004. szeptember 1-jén 22 tanulóval, 3 tanítóval és 2 óraadóval elkezdődött az oktatás az általános iskolában.

37_0_740.jpg

 


Források:
http://www.patakarchiv.hu/crbst_9.html