Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és értékei

Kategória: ÉPÍTETT KÖRNYEZET
Cím/hely: Sárospatak
Weboldal: http://www.rakoczimuzeum.hu/index.php/hu/

A  Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó sárospataki vár-együttes hazánk legjelentősebb késő reneszánsz emléke. Az idelátogatók csodálattal tekintenek a reneszánsz épületrészletekre, kőfaragványokra, s tisztelettel emlékeznek a Rákóczi-család tagjaira, I. Rákóczi Györgyre, Lorántffy Zsuzsannára, II. Rákóczi Györgyre, Báthory Zsófiára, I. Rákóczi Ferencre, Zrínyi Ilonára és II. Rákóczi Ferencre.

Kiemelt jelentőségű részei:

Sub Rosa terem

A Sub Rosa terem, az északkeleti kis sarokerkély 1651-ban kapta mai formáját. Ekkor készült el kifestése Rákóczi Zsigmond és Pfalzi Henrietta esküvője alkalmából. Az eseményre emlékeztet a Lorántffy címer mellett látható magyar és cseh címer. Boltozatának rózsa alakú zárókövéről kapta elnevezését: Sub Rosa (a rózsa alatt).  Mennyezetfestménye a vár barokk kori falképeinek egyetlen ránk maradt emléke. A hagyomány szerint ebben a szobában találkoztak a Wesselényi-féle szervezkedés vezetői: I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc. Az 1670 tavaszán kirobbanó felkelést megtorlás követte. I. Rákóczi Ferenc óriási váltságdíj ellenében kegyelmet kapott. Megtorlásként Patakot császári katonaság szállta meg.

1660-tól I. Rákóczi Ferenc és anyja Báthory Zsófia, 1676-tól II. Rákóczi Ferenc és Julianna a birtokosai a várnak. I. Rákóczi Ferenc özvegye, Zrínyi Ilona második férjével, Thököly Imrével többször időzött a várban. 1697-ben a város egyik központja a hegyaljai felkelésnek.

Bokályos ház

Az Öregpalotához keletről három helyiség, a kispaloták csatlakoznak. A legnagyobb Perényi Péter idejében kápolna volt, I. Rákóczi György reprezentatív fogadószobaként használta az akkor már csempés szobát, a Bokályos házat.

Késő reneszánsz kőfaragvány együttesek

A Vörös-torony az első emelet magasságáig máig megőrizte a XVI. századi állapotot, kőfaragványai a hazai késő reneszánsz építészet reprezentáns darabjai. Szintenként váltakozva hadászati és lakó funkciót töltött be a XVI-XVII. században. A pinceszint az alsó védelmi folyosóval a védelmi jellege mellett raktározásra is szolgált. Itt található a torony vízellátását biztosító 23 méter mély sziklába vájt kút is.

A kerengőfolyosóban egy, két- és háromágú lőréseket alakítottak ki. A földszintet bejárati kapu, az őrség szobái és a tágas sáfárház foglalta el. A torony bejárati kapuja mellett a reneszánsz kőkeretes ülőfülkék az őrség számára készültek.

A XVI-XVII. századi késő reneszánsz kőfaragványok gyűjteménye a vár építéstörténetének fennmaradt tanúi. A hazai művészet becses darabjai a vörös márvány domborműtöredékek, a reneszánsz kisangyal és a pastofórium töredéke a XV. század végéről. Említést érdemel Perényi Gábor sírkőtöredéke, a márvány a keresztelő medence (?), a gyönyörű medailon és a páncélos vitéz vörösmárvány sírköve. A klasszicista szobortöredékek, padlábak, oroszlánszobrok, a Bretzenheim és a Windisgraetz címerkő már egy másik korszakot jeleznek a vár történetében. Gyűjtemény legszebb darabjai a Reneszánsz kőtár, A beszélő kövek, a Gótikus kőtár állandó kiállításain megcsodálhatók. A restaurálások, rekonstrukciók Osgyányi Vilmos kőrestaurátor nevéhez fűződnek.

Ágyúöntő műhely

A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma 2006 és 2011 között végezte el a sárospataki külső vár területén lévő, I. Rákóczi György által alapított ágyúöntő műhely régészeti kutatását. Az 1631 és 1648 között működő műhelyről gazdag levéltári forrásanyag őrződött meg, melyet Détshy Mihály dolgozott fel egyik tanulmányában. A forrásokból ismerjük a fejedelem szolgálatába szegődött ágyúöntő mestereket, tájékozódhatunk a felhasznált anyagokról, a munkaszervezésről, valamint a műhelyben készült ágyúkról.

A 19. században a sárospataki külső vár területén a várkastély akkori birtokosai, a Bretzenheim-család tagjai angol tájképi parkot alakítottak ki. A park szintje alatt szerencsés módon, jól értelmezhető állapotban maradtak meg az egykori műhely romjai. Az épület föld alá került maradványait geofizikai mérésekkel lehetett lokalizálni, melyet 6 ásatási évadon át sikerült csaknem teljesen feltárni. A több helyiségből álló épületegyüttes déli oldalán került napvilágra a tüzelőtérből és olvasztótérből álló nagyméretű lángkemence, melyben a bronzágyúk alapanyagául szolgáló réz és ón olvasztása történt. A kemence északi oldalán helyezkedett el az öntőakna: az ide beállított öntőformákba csapolták bele a megolvadt fémfürdőt. A műhely északi oldalán kerültek elő azok a helyiségek, ahol az előkészítő munkálatok zajlottak: az anyagok előkészítése, az öntőminták, valamint öntőformák előállítása. A feltárás során a műhely környezetében lévő feltöltési rétegekből tömegével kerültek elő az ágyúkészítés technológiájához köthető leletek: öntőminták és formák töredékei, öntőedények, bronzsalakok, különféle szerszámok, valamint néhány hibás ágyúcső töredéke is. A feltárt maradványok konzerválásra kerültek és az egykori ágyúöntő műhely helyén egy állandó kiállítás keretén belül a látogatók megismerkedhetnek a kora újkori bronzágyúk készítésével, valamint I. Rákóczi György tüzérségének történetével.

Habán telep

A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma 2010-ben kezdte meg a sárospataki habán telep régészeti feltárását, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, tudományos tervásatás keretében. A kutatás egy magánkézben lévő telektömbön, a Kövi Sándor u. 8. számú ház kertjében zajlott, a tulajdonosok írásbeli hozzájárulásával. A történeti-topográfiai adatokból, Román János és Détshy Mihály levéltári kutatásainak köszönhetően pontosan azonosítani lehet a Sárospatakra 1645-ben letelepített anabaptista kézművesek telepét, melynek központja lehetett a feltárási terület. A kutatás első évében, 2010-ben 4 szelvény megnyitásával tisztáztuk a telep rétegviszonyait, meghatároztuk a 17. századi szintet, s a habán telephez köthető kultúrréteget. A munka során olyan régészeti leletanyag került napvilágra, mely egyértelműen a habán fazekasok termékeiként azonosítható: ónmázas fajanszedények töredékei, terülő mustrás kályhacsempe leletek. Egyértelműen fazekasműhelyre utaló leletanyagnak számít a selejt, félkész termékek töredékei, a fazekasok égetőkemencéjének közvetett bizonyítékai pedig az égetőlap-töredékek, és a kemence téglái. Az első ásatási évad eredményei arra ösztönöznek, hogy a kutatás folytatódjon az említett telken, hiszen a téma európai léptékkel mérve is jelentős eredményekkel kecsegtet. A mostani államhatárokon belül a sárospataki az egyetlen zárt habán telep, mely a gyér beépítettségnek köszönhetően régészeti módszerekkel jó hatásfokkal kutatható. Habán edényégető kemence mindössze 2 került feltárásra eddig, mindkettő Csehországban s mindkettő publikálatlan. A sárospataki feltárás során előkerülő műhelyhulladék-leletanyag számtalan olyan információt hordoz, mely a habán fazekasok technológiai ismereteinek pontosabb megismeréséhez vezethet, így nemcsak művelődéstörténeti, hanem ipartörténeti szempontból is fontos, új eredmények várhatóak.

Rákóczi Pince

"A föld alatti világ arra való, hogy elfeledtesse a föld felettit" - mondta Mikszáth, de nemcsak a búfelejtés könnyebb - a bor valóban ott a legjobb ízű, ahol érlelődik: a több száz éves pincékben. A XVI. században épült - a sárospataki várkastély parkja alatt elhelyezkedő kb. 1 km összhosszúságú, 900 hordós, tokaji borokat érlelő pince - Hegyalja egyik legnagyobb és legszebb pincéje. Élő tanúja a középkorra visszanyúló szőlő- és borkultúrának. A pince falán megtelepedő nemes penész, a Cladosporium Cellare, a 13 Celsius fokos állandó hőmérséklet és a 96 %-os páratartalom ideális feltételeket teremtenek a borérleléshez.

Várkert

A 16. századtól említik a források a Várkertet, mely a magyar szabadságharc kiindulási pontjának, a Rákóczi Várnak a kertje. Lorántffy Zsuzsanna jelentős szerepet játszott a vár életének alakulásában, azzal, hogy egy reneszánsz kertet alakított ki. Létrehozta az egykori narancskertet, mert szívesen foglalkozott az alábbi „olasz fákkal”: narancs, citrom, gránátalma. Ezek számára üvegházat is építtetett. 1826-ban a Bretzenheim–család felkérésére angolkertet alakítottak ki, amely ma is meghatározza a kert szerkezetét. Ma az egykori kert emlékét csak az öreg fák őrzik: találunk itt 515 cm törzskerületű fehérakácot, és itt él az országban a második legnagyobb, 406 cm törzskerületű japánakác (Sophora Japonica). Jelentős botanikai értékkel bír a kert számára, a természetvédelmi oltalom, mely kiterjed az egykori Borostyán Szálló borostyánjaira, valamint a templomot a várral összekötő a hajdani Kádár Kata–sétány növényeire is.

38_1_300.jpg38_2_300.jpg

38_0_300.jpg