Selmeci Műemlékkönyvtár és a selmeci diákhagyományok
Kategória: KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGCím/hely: Miskolc
Weboldal: http://www.lib.uni-miskolc.hu/web/selmec
A Selmeci Műemlékkönyvtár és a selmeci diákhagyományok
A Miskolci Egyetem jogelődjeként 1735-ben megalapított Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia az első ilyen jellegű felsőoktatási intézmény volt Európában. Az uralkodói rendelettel alapított iskola célja hogy vezető műszaki szakembereket képezzenek a Habsburg monarchia bányászatához és kohászatához. 1762-ben Mária Terézia rendeletére a már meglévő Bergschule gyakorlati és szellemi alapjaira támaszkodva Akadémiává szervezték át az intézményt, mely 1808-ban az erdészeti képzéssel bővült ki. Új neve 1846-tól már Berg- és Forstakademie lett. Az intézmény 1904-ben vette fel a Bányászati és Erdészeti Főiskola elnevezést. Az első világháborút lezáró trianoni békét követően Csehszlovákiához került Selmecbánya. Ezért 1919-ben a főiskola Sopronba költözött. Az 1949-ben Miskolcon megalakított Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékei közül a gépészek Miskolcon kezdték meg tanulmányaikat, míg a bányász és kohász szakok 1949 és 1959 között fokozatosan költöztek át Sopronból Miskolcra. A karok átköltözésével a korábban Sopronba mentett selmeci könyvtár hatalmas gyűjteményéből, a 45 ezer könyv háromnegyed része is Miskolcra került. A maradék könyvek a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem könyvtárában maradtak. A Selmeci Műemlékkönyvtár jelenleg Európa egyetlen, épségben megmaradt, XVIII. századi alapítású műszaki-természettudományos könyvtára, mely muzeális védettséget élvez. A muzeális könyvtár a Miskolci Egyetem könyvtárának egyedi gyűjteménye, mely egy erre kialakított múzeumteremben található. A könyvek egy része - mintegy hat és félezer kötet - ugyanabban a rendben lelhető ma is fel, ahogy egykor a selmeci akadémián 1862-ig őrizték.
A könyvek egy jelentős részét un. „selmeci kötésbe" kötötték. Ezeket a köteteket márványerezetű barnás papírkötésbe kötötték és élénk színű címkékkel látták el. A könyveket a XIX. századtól 12 szakcsoportba sorolták.
A gyűjtemény különlegessége a XVIII. századtól induló szakfolyóiratok.
Az akadémia egykori oktatást segítő gyűjteménye 4000 darab ásvány tételből állt.
A miskolci egyetemre is átkerült selmeci diákhagyományok eredete az 1735-ben alapított egykori Bergschola-hoz kötődik. A hagyományok később soproni elemekkel is bővültek. A selmeci főiskolán a monarchia különféle területeiről érkeztek tanulni vágyó diákok. A fiatal hallgatóknak az iskolai közösségbe való bevezetése, beavatása változatos diákszertartásokon keresztül történt. A különféle diák összejövetelek a diákság összekovácsolását segítették elő. Komoly diáktársaságok is alakultak Selmecen (diáktanács, diákkörök), ahol megerősödtek a diákok közt meglévő hierarchikus viszonyok. Az évszázadok alatt egyedi diákdalok születtek, melyeket az un. szakestélyeken énekeltek a hallgatók. Kialakultak a különleges egyenruhák, elkülönítve egy-egy kar hallgatóit a többiektől. A különböző szakestélyeknek rítusai vannak, vezető szereplői, tisztségviselői az egyes esteknek. Ugyancsak fontos eleme a diákéletnek a valétálás, ami a búcsúzást jelenti az egyetemtől. A ballagás ezekből alakult ki hazánkban.
Források:
Zsámboki László: A Selmeci Műemlékkönyvtár Miskolc 1976.