abaúji rizskásás kőttes
Kategória: AGRÁR- ÉS ÉLELMISZERGAZDASÁGCím/hely:
Kása ételek elterjedése
Az Abaúji kásás lángos néven elterjedt (ismert) süteményt az Abaúji tájegységen rizskásás kőttesnek hívják, amelyben a rizskása a tejberizs, a kőttes, pedig a kelt tészta népies elnevezése.
Magyarországon a középkor második felében (végén) a gabonafélék használata differenciálódott, a kenyérnek alkalmatlannak ítélt gabonákat kásaételek készítésére kezdték el használni. Először kölest, árpát, zabot, majd hajdinát és a XVII. századtól kukoricát és rizst.
A kásaételek a hazai étkezésben
A kásaételek hazánkban először a XV. században jelentek meg a főúri lakodalmak étkezésének záró eledeleként. A XVI században elindult hódító útjára a nemesség óévbúcsúztatás / újév köszöntés meghatározó étele lett, illetve megjelent a céhek lakomáinak étrendje között. A XVII században a kásaételek megjelennek a parasztlakodalmak menüjébe, és lassan kezdtek elterjedni szilveszteri vacsoraként vagy az újévi ebédként való fogyasztásuk (A kása ételek esetében nagy hangsúlyt kapott a hiedelemvilág, miszerint a sok kásaszem a bőséget, a szaporodást, és a sok pénzt jelképe.). Az írásos emlékek alapján még ennek a századnak a végén a céhek étlapján megjelent a tejbe főtt kása étel, amelyet cukrosan és általában gyömbérrel ízesítve tálalták.
A XVIII – XIX században a kása étel ilyen vagy olyan formában a hazai társadalom, minden rétegében jelen volt, és a vőfély könyvek alapján a lakodalmi menük elhagyhatatlan részét képezte. (A XIX században az un. kitolókása megjelölés a lakodalom végét jelezte, az utolsó fogást.)
A XX század fordulóján Magyarország teljes területén jelen volt az önálló kása étel, de azt jellemzően szilveszterkor fogyasztották, hogy szerencsét hozzon a ház-népére. A néprajzi kutatások alapján Felső-Magyarországon (jellemzően csak itt) a kását gyakran tésztába töltöttök és így szolgálták fel.
Abaúj-Torna vármegyére a XIX századtól a XX. század első feléig (1940-es évek) jellemző volt, hogy a lakodalmak menüsorának az elején a rizskásás kőttes / a kásás lángos szerepelt. A vacsora előtt a szakácsné (nem a vőfély) hozta ki a rizskásás kőttest, és az életükhöz „bőséget” kívánt a fiatal házasoknak. Sajnálatos módon a II. Világháború és az utána következő „ínséges” időszak gátat szabott ennek a hagyománynak. Majd a lakodalmakban a rizskásás kőttes szerepét a torták vették át. A rendszerváltás után, a magyar ételkultúra megújításának jegyében lendületet kapott a hagyományok újbóli felfedezése. Ebben az időszakban fedezték fel újból az Abaúji kásás lángost, amely azóta több gasztro-bloggernél is megjelent.
Források:
Balassa Iván – Életmód MTA Néprajzi Kutatóintézet
Paládi-Kovács Attila - Magyar néprajz MTA Néprajzi Kutatóintézet
https://www.eszak.hu/helyi/2014/09/22/recept-abauji-kasas-langos.eszak
http://nempiskota.blogspot.hu/2010/07/abauji-kasas-langos-avagy-riskasas.html
http://www.nosalty.hu/recept/kasas-langos
www.encs.hu/index.php?module=docs&action=getfile&id=4237
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/04/247.html
https://hu.scribd.com/doc/297005409/Hagyomanyok-Izek-Regiok