karcsai nagybéles

Kategória: AGRÁR- ÉS ÉLELMISZERGAZDASÁG
Cím/hely: Karcsa
Weboldal: www.karcsa.hu

A Karcsai embernek az évszázadok során mindig meg kellett küzdenie az élelemért. A mocsár, a láp világában is boldogulnia kellett. Művelhető földje kevés volt, az is főként homokhátakon. A gondos gazdasszony családja segítségével, leleményességével, ötletességével mégis mindig gondoskodott a betevó falatról.

Először is igyekezett összegyújteni a természet kínálta javakat. Míg a férfiak halásztak, madarakat, vadat ejtettek (amíg lehetett), addig az asszonyok és a gyermekek gyűjtögettek. Madártojást, harmatkását, sulymot, kotorcát.

A kotorca egy gyékényfajta volt, melynek lisztes bendőjét begyűjtötték s a liszthez keverték. Ezért nevezték a Karcsai emberek „Karcsi kotorcások”-nak. Szedtek vadsóskát, rengót, isten kenyérkéjét. Gyűjtötték a határban termó gyümölcsöket, vadkörtét, vadalmát, szamócát, szedret, kökényt, csipkebogyót.

Az asszonyok jól ismerték a teának való növényeket: hársvirág, akácvirág, kamilla, bodza, menta, stb. Mézet találtak a fák odvában, de otthon is tartottak egy-két család méhet.

A földművelésre alkalmas területen megtermelték a kenyérnekvalót, kukoricát, krumplit, napraforgót (ebből olajat üttettek). A kiskertekben zöldségféle, káposztaféle, paprika, paradicsom, cukorrépa, cékla, uborka, bab, borsó nótt. A magokat gondosan megszedték, s eltették a következó évre. A dolgos háziasszony kamrájában ott volt a liszt, a kukorica, krumpli, egy hordó savanyú káposzta, méz, olaj. Néhány üvegbe zárva uborka, paradicsom, szilva. Szilvalekvárt összefogva üstben főztek. Edénybe rakták, vászonkendóvel letakarták s a padláson évekig elállt. Vászonzacskókban szellős helyen a fehérpaszuly, csörepaszuly, májpaszuly, sárgaborsó, mák. A kertben halomba elrakva krumpli, zöldségfélék, cékla, cukorrépa. Ezt csak tavasz közeledtével, fagymentes időben bontották ki.

Az istállóban tehén állt, tejéből készült a tejföl, vaj, túró, aludttej, író, savó. A baromfi húsa, tojása szintén a nyersanyagokat gazdagította. Sertést is igyekeztek vágni a családok. Ennek is körültekintően használták fel minden részét.

Az alapanyagokat úgy osztották be, hogy „újig” kitartsanak.

Karcsai nagybéles

(Kóttes — kelt tészta, kapros túrós, grízes, grízes susinkával, káposztás, tökös, lekváros túrós.)

A Karcsai nagybélesek sütése

Kelt tésztát készítünk. A dagasztáshoz (2 tepsi béleshez)

       I kg liszt

       4 tojássárgája

       20 dkg puha vaj (zsír vagy olaj)

       8 dkg élesztó 3 dl langyos tejben felfuttatva + 1 evőkanál cukor

       3 evőkanál cukor  tej, vagy tejföl szükség szerint  pici só

Simára összedolgozzuk, s meleg helyen I órányit kelesztjük. A szükséges hozzávalók langyosak legyenek, így jobban kel.

A megkelt tésztát négy részre osztjuk, tepsi nagyságúra nyújtjuk. Zsírral kikent, kilisztezett tepsibe tesztink egy-egy lapot, rátesszük a tölteléket, a másik lappal beborítjuk. Tetejét kenótalu (kenótoll) segítségével tojással megkenjük, villával megszurkáljuk, megsütjük.

Régen nem mérték a hozzávalókat, szokás alapján dagasztották a tésztát. Olyan receptet is gyűjtöttünk, amelyben nem használtak tojást. A töltelékek:

Savanyú káposzta: megpergelve

Túró: A túrót áttörjük, tojással, cukorral összedolgozzuk

Susinkás túró: Az előbb leírt módon készített túróhoz apróra vágott susinkát keverünk

Kapros túró: A kapor gyenge leveleit apróra vágjuk, s a túróhoz keverjük

Lekváros túró: A jól eldolgozott, házi szilvalekvárt keverjük a túróhoz.

Grízes: 1 1 tej, 2 dl gríz, 5-6 kanál cukor, csipet só — sűrűre főzzük, langyosra hűtjük, s így tesszük a tészta közé. Cimettel ízesítjük.

Darás/kásás: A darát ill. a kását tejben főzzük, cukorral ízesítjük. A kásához olykor cimetet is tettek ízesítőnek.

Sütőtökös: A jófajta tököt megsütötték, a héját lehámozták, kevés tejjel és cukorral ízesítették.

Források:
www.karcsa.hu