Herman Ottó munkássága

Kategória: KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Cím/hely: Miskolc

Herman Ottó (1835. jún. 28. Breznóbánya -1914. dec. 27. Budapest)
természettudós, régész, ethnográfus, politikus

Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba. Felesége Borosnyay Kamilla (1856-1916) írónő.

A középiskolát Miskolcon, az evangélikus főgimnáziumban végezte, tanulmányai befejezése után géplakatos képesítést szerzett. Bécsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba; a bécsi politechnikumot apja halála miatt nem fejezte be. Hatévi dalmáciai katonai szolgálata után Kőszegen fényképészként dolgozott (1863-tól); megismerkedett Chernél Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeumi Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg első írásai. Ekkor főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott. 1875-ben került Bp.-re, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegéde lett (1875-1879). Elindította (1877) és szerkesztette a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája c. könyv, amelyben 314 pókfajtát írt le (ebből a tudományra nézve 36 új faj volt). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Turinban többször is felkeresett (1887, 1892); Kossuth javaslatára Szeged országgyűlési képviselőjévé választották (1879). Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére. Mivel felismerte, hogy a homokon nem pusztít a filoxéra, propagálta a homoki szőlőtermesztést. Nagy része volt az Állatvédő Egyesület megalapításában (1883). A tudományos madártan, az ornitológia megalapítója Magyarországon. A Természettudományi Társulat megbízásából egy madárélettel kapcsolatos könyvhöz adatgyűjtés céljából Skandináviába utazott (1888). Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt létrehozta a Magyar Ornithológiai Központot (1893; Madártani Intézet néven ma is működik), amelynek haláláig igazgatója volt. Az általa megindított Aquila (1894-től) c. folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma volt. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából megírta hatalmas sikerű könyvét (A madarak káráról és hasznáról, 1901). A millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének rendezője (1896). Gyűjtötte a magyar „ősfoglalkozások" (halászat, pásztorkodás) népi szokásait és tárgyi emlékeit. Az 1885. évi M. Országos Kiállításon nagy sikert aratott halászati gyűjtése. Továbbfejlesztett, s az Ezredévi Kiállításon (1896) bemutatott anyaga a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, majd a Néprajzi Múzeumba került. A Természettudományi Társulat megbízásából megírta A magyar halászat könyve c. kétkötetes monográfiáját. A pásztorélet tárgykörében 1891-től végzett kutatásait kisebb-nagyobb tanulmányokban tette közzé, a hatalmas gyűjtött tárgyi anyagot kiállításokon mutatta be, de összefoglaló könyve megírására már nem maradt ideje. A 20. sz. elején a Magyar Mezőgazdasági Múzeum számára az ősfoglalkozások köréből akart gyűjteményt létrehozni, anyagából 1907-ben nyílt meg a kiállítás (a háborúk alatt a tárgyak nagy része elkallódott). Elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát. A miskolci ún. Bársony-házi leletekben (1891) az ősember eszközeit fedezte fel; ezzel a magyarországi ősrégészeti kutatások elindítója, a Bükk hegység ősrégészeti feltárásainak kezdeményezője. Élete végén gyakran időzött gyermekkora színhelyén, Alsóhámorban, Pele-lak nevű üdülőjében, amely ma emlékháza. Támogatta Miskolc és Borsod vármegye múzeumának létrejöttét.

A francia Becsületrend kitüntetettje (1900).

Sírja Miskolc-Hámor temetőjében található (1965-től).

Főbb művei:
Magyarország pókfaunája. I—II. (Bp., 1876-1879);
A magyar halászat könyve. I—II. (Bp., 1887-1888);
A halgazdaság rövid foglalatja (Bp., 1888);
A madárvonulás elemei Magyarországon (Bp., 1895);
Ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet (Bp., 1898);
A madarak káráról és hasznáról (Bp., 1901);
A magyar nép arca és jelleme (Bp., 1902);
A miskolci Paleolitlelet (Archaeologiai Értesítő, 13/2., 1893, 3-25.);
A magyar nép arca és jelleme (Bp., 1902; hasonmás kiad. 2001);
Az 1902. évi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország (Bp., 1907);
A magyarok nagy ősfoglalkozása (Bp., 1909);
Zum Solutréen von Miskolc (Mitteilungen der Anthrophologischen Gesellschaft, 26., Wien, 1906, 45-46.);
A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914).

Források:
www.rfmli.hu
www.ecolinst.hu
www.hermangimnazium.hu
www.holocen.hu
www.hermuz.hu
www.bnpi.hu
www.borsodhonismeret.lapunk.hu
www.eszaktura.hu
www.greenaction.hu
www.miskolc.hu

Herman Ottó élete / írta Lambrecht Kálmán. - Budapest : kiadja a Magyar Könyvbarátok : Egyetemi Nyomda, 1933 (Budapest : Királyi Magyar Egyetemi Nyomda). - 207 p.
Herman Ottó / Székely Sándor. - Budapest : Művelt Nép, 1955. - 139 p.
Herman Ottó : a kalandos és küzdelmes sorsú nagy tudós élete / Varga Domokos. - Budapest : Móra, 1967. - 289 p.
Herman Ottó / Kósa László, Keve András, Farkas Gyula. - Budapest : Akad. K., 1971. – 179 p.
Herman Ottó öröksége : a Miskolcon 2005. november 8-9-én megrendezett konferencia anyaga / szerk. Hevesi Attila, Viga Gyula. - Miskolc : Herman Ottó Múzeum, 2006 (Miskolc : Tipo-Top Nyomdaipari Kft.). - 151 p. : ill.
Herman Ottó, a miskolci képviselő / Szabadfalvi József. - In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 16. [a Herman Ottó Múzeum kiadása]. - p. 133-149.
Herman Ottó közéleti tevékenysége / Szabadfalvi József. - In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 24. [kiad. a miskolci Herman Ottó Múzeum]. - p. 37-42.
Herman Ottó, a néprajztudós / Balassa Iván. - In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 24.
[kiad. a miskolci Herman Ottó Múzeum]. - p. 17-29.