Oroszországból visszahozott könyvek

Kategória: KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Cím/hely: Sárospatak

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek jelenlegi állománya megközelíti a nyolcszázezer tételt. S itt most ezalatt csak a történelmi vagy muzeális jelentőséggel bíró tárgyakat, iratokat stb. értjük. Emeljük ki most azokat a darabokat, amelyek iránt talán a legnagyobb az érdeklődés a közvéleményben: azaz az Oroszországba került könyveinket. Ezek a könyvek azért vesztek el, mert mindenáron meg akarták őket őrizni. 1938-ban százezerszáztizenöt könyvtári kötet és kézirat közül kiválogattak 1373 nyomtatványt, valamint néhány kéziratot, és Budapestre szállították. (Összesen 172 kötetet tett ki ez az állomány. Azért ennyit, mert a régebbi időkben a rövidebb, néhány oldalnyi terjedelmű műveket a tulajdonos egybeköttette. Az 1373 műnek a nagyobb része 20-30 oldalas nyomtatvány, igen sok közöttük az egyetemi értekezés. A külföldi egyetemeken megfordult magyar diákok az általuk tartott egyetemi disputák anyagát kinyomtatták támogatóiknak szóló ajánlással, és hazaküldték ajándékba.) Nos, elhelyezték ezeket a köteteket a fővárosban, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület széfjében. Egy másik pénzintézet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank páncéltermében pedig a közönségesen lengyel Bibliának nevezett Sárospataki Kódexet (15. század), az iskola első anyakönyvét (17. század), Pálóczi Horváth Máris végrendeletét s egy 50 darabból álló arany éremkollekciót helyeztek „biztonságba”. A Kultuszminisztérium tanácsára cselekedtek így, mert az I. bécsi döntés kapcsán háborús konfliktustól tartottak, s mint határ menti gyűjteményt a veszélyeztetettek közé sorolták a Kollégium értékeit. Magyarország belesodródott a háborúba, az anyag visszahozatalát ezért halogatták. Meg voltak győződve arról, hogy Budapest viszonylagos épségét a nagyhatalmak garantálni fogják. Mint tudjuk, másképpen történt. A széfet természetesen feltörték, és a könyveket különösen értékesnek ítélvén – az őrzés helyéből következtetve – sok más kulturális kinccsel együtt a Szovjetunióba szállították. Ugyanakkor Sárospatakon egy darab irat sem tűnt el a Gyűjtemények állományából.

Budapesten „biztonságba” helyezett műveket esetlegesen válogatta ki Gulyás József főkönyvtárnok. Esetlegesen, mert régi nyomtatvány ennél sokkal több volt az állományban, de Gulyás értékelése szerint ezek számítottak valamilyen szempontból ritkaságnak. Balassi Bálint Füves kertecské-jéből valóban csak egyetlen ismert példányt tartottak számon a világon, s akkor még Apáczai Csere János disszertációja is csak Patakon volt meg. A Rákócziak bibliái szintén különleges értéket hordoztak. Tény, hogy jelentős számban, a széfekben elhelyezett anyaggal egyenértékű muzeális nyomtatványok maradtak Sárospatakon. A legérdekesebbnek számít a Budapestre szállított anyagban bizonyos szempontból Pálóczi Horváth Mária végrendelete. Ezt minden bizonnyal azért tartották különlegesen értékesnek eleink, mert arra számítottak, hogy a felvidéki területek visszatérése után érvényesíteni lehet a testamentumban megjelölt, s Trianon után elidegenített ingatlanokra nézve.

A front elvonulása után a patakiak utánajártak értékeiknek, de azoknak csak hűlt helyét találták. Igaz, kalandos úton három példánya az elveszett együttesnek visszakerült Patakra. Kettő a bank pincéjében volt a szeméthalomban, ez a Kollégium ma ismert első anyakönyve, melyben az első bejegyzés 1615-ből származik, ugyanitt találták meg Horváth Mária végrendeletét. A másik „hazatalált” mű egy Vizsolyi Biblia (1590). Ezt egy szovjet katona adta egy magyar vasutasnak „ajándékba_”, aki a Teleki téri ócskapiacon értékesítette. Valószínűleg a vásárló volt az, aki felfedezve a pataki pecsétet, a Bibliát visszajuttatta a Kollégiumnak. Ez a Biblia nevezetes személyiség tulajdonát képezte egykor, Szécsy Máriáé volt. A lengyel Bibliának és az aranyérme gyűjteményének nyoma veszett mind a mai napig. 

Elődeink a politikai rendőrség bevonásától a diplomáciai kapcsolatokig mindent megtettek a gyűjtemény felkutatása érdekében, 1945 augusztusában azonban azt a választ kapták, hogy kár minden további lépés, a különleges értékek elvesztek. 

Orosz álláspont szerint a könyveket sok más Magyarországról származó műtárgyakkal együtt a 2. Belorusz front 49. hadserege szállította N. Novgorodba, állításuk szerint egy Berlin melletti településen, elhagyott vagonban találták őket. Ezzel szemben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1945. június 1-jén kelt hivatalos iratában azt közölte a sárospatakiakkal, hogy a náluk elhelyezett értékeket „ez év január hó utolsó napjaiban a megszálló orosz katonai bizottság őrizetbe vette”. 1945 nyarán, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban készült összefoglaló feljegyzések is arról számolnak be, hogy „Kozlov gárdaőrnagy, majd ennek távozása után egy politikai biztos főhadnagy vezette” a bank kiürítését.  Hasonlóan ment végbe a Takarékpénztár széfjeinek kifosztása is.

Miután a megszállókból felszabadítók lettek, a kérdésről évtizedekig beszélni sem lehetett, pedig a Kollégiumnak dokumentált bizonyítékok álltak rendelkezésre arról, hogy az eltűnt könyveket a Szovjetunióban kellene keresni.

Nyilvánosságra azonban csak 1991-ben és az követően került, hogy Oroszországban Magyarországról származó műkincseket őriznek. Természetesen nem csak a sárospataki könyvekről van szó, hanem sok más köz- és magángyűjteményből származó és különféle természetű kulturális értékről. Többek között azonosítható a híres Hatvany-gyűjteménynek és a Herzog Mór Lipót tulajdonában lévő kollekciónak több darabja, de bajban lennénk, ha fel kellene sorolni a százezres darabszámú anyagot. 1991-et követően hosszú és bizonyos tekintetben kalandos történet során sikerült azonosítani a pataki könyvek őrzési helyét. Ez Oroszország negyedik legnagyobb könyvtára, a Nyizsnij Novgorodi (korábbi nevén Gorkij) Állami Megyei Általános Tudományos Könyvtár.   

A változás 1992. november 11-én történt, amikor aláírásra került a magyar és az orosz fél részéről az a dokumentum, amely jogi alapot biztosított a II. világháború során a másik ország területére került kulturális értékek visszaszolgáltatására. (Egyezmény a Magyar Köztársaság és az Oroszországi föderáció kulturális javak vissza – származtatásával foglalkozó Állami bizottságai között a II. világháború során és az azt követő időszakban a másik ország területére került kulturális értékek visszaszolgáltatásáról. Mádl Ferenc akkori tárca nélküli miniszter és Jevgenyij Szidorov orosz kulturális miniszter írták alá.) Ez 1993-ban lehetővé tette, hogy a korábban azonosított helyen, tudniillik a Nyizsnyij Novgorod könyvtárának állományában felkutassák a pataki könyveket. Mindent elmond az ügy igen összetett és bonyolult voltáról, hogy az első kötet felfedezésétől a csaknem teljes állomány azonosításáig 5 évnek kellett eltelnie. Az oroszok igen érzéknyen reagáltak a magyar kezdeményezésre, vendégszeretetben nem volt hiány, de a kérdésről nem akartak beszélni, még kevésbé arról, hogy a szakértői csoport dokumentumokat vegyen a kezébe. Ha ilyenekről volt szó, nagyon egyszerűen a „nem” vagy „nincs”kifejezésekre korlátozta a mondanivalóját az orosz fél. Nyizsnyij Novgorodban a katalógusok átnézését megengedték, de ott nem találták nyomát a pataki könyveknek. Majd egy kiállítás megnézésére invitálták a magyar küldöttséget, ahol egy ismeretlen hölgy, egy kis könyvecskét  adott át diszkréten a küldöttség egyik tagjának. Ez a könyv egy tudományos ülés anyagát tartalmazta, benne olyan tanulmánnyal, mely a könyvtárban található. 

Források:
Dienes Dénes: „Elveszett és megtaláltatott…”Tanulmányok az Oroszországból visszatért sárospataki ritkaságokról. Sárospatak, 2010